,,A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

A „ szülői mesterség” nagyon sokrétű foglakozás. Van benne nevelés, támogatás, öröm és fájdalom- és még egy sereg más tevékenység és érzelem a legszélesebb skálán mozogva.

A szülő minden helyzetben tehet valamit a gyerekéért-az óvodai beszoktatás során is:

A legfontosabb, hogy a szülő önmaga legyen elkötelezett az óvodakezdés mellett. Ha bármiben bizonytalan, vagy nyugtalanítja, arra feltétlenül kérdezzen rá a kiszemelt csoportban, vagy óvodapedagógusnál. Fontos, hogy nyugodt legyen ( már amennyire lehetséges), mert a láthatatlan „gyerekantennák” azonnal „letapogatják” a szülő érzelmi bizonytalanságát, és ezzel fognak azonosulni, ami megnehezítheti az óvodakezdést.

A még ennél is fontosabb, hogy mindig erősítsék meg a gyereket a kettőjüket (hármójukat stb.) összekötő érzelmi kapcsolat szilárdságáról. Nem lehet sokszor (elégszer)! elmondani azt, hogy szeretjük Őt, hogy biztosak vagyunk abban, hogy jó helyen van, és mindig jövünk érte és hazajön.

és egy kis  praktika……….

szánjunk több VALÓDI időt a gyerekre, szervezzük úgy a napjainkat, hogy abban legyen  valamennyi idő – 10-15-30 perc, ami csak a gyereké, amikor beszélgetünk semmiségekről és mi magunk is elmondjuk, hogy milyen napunk volt. Fontos, hogy ez rendszeres legyen, hogy a kicsi számíthasson erre. Nem az idő mennyiségén van a hangsúly, hanem a szülő őszinte „odafordulásán!

,,A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Mint azt az előző részben megbeszéltük minden beszoktatás egyedi – anya és gyerek függő. Több évtizednyi tapasztalat után azonban elmondhatom, hogy lehet néhány típust körvonalazni:

Először negatív, aztán pozitív: Ebben az esetben a kicsi a kezdetekben tiltakozik, sír, nehezen engedi el a szülőt. Érzelmi beállítódástól függően kisebb-nagyobb sírások kísérik az első heteket. Aztán néhány hét után „beletörődik” a helyzetbe, nyitni kezd a többiek felé és hamarosan örömmel jön óvodába.

Először pozitív, aztán negatív: Itt az első napok, hetek zökkenőmentesek, látszólag nagyon élvezi a gyerek a rengeteg új ingert: környezetet, játékokat, felnőtteket, játszótársakat. Olyan erősek ezek az ingerek, hogy könnyedén veszi a szülő távozását is. Majd eltelik néhány hét, és a kis „beszoktatós” ráébred, hogy ez egy végleges helyzet, ide nem csak akkor jövünk, ha szeretném, hanem akkor is, amikor nem akarom. Ekkor veszi kezdetét a tiltakozás, ami hosszú heteken és hónapokon át tarthat, megkeserítve a szülők napjait.

A nagyon negatív: aki az első naptól tiltakozik, és végsőkig kitart az „ellenállásban”, bevet minden „praktikát, – hisztit, betegséget is- hogy ne kelljen óvodába menni. ( Megnyugtatásként írom, hogy ez elég ritka eset és általában több ok is meghúzódik a háttérben, nem csak az óvodakezdés.)

A nagyon pozitív: itt a kicsi szinte az első perctől otthon érzi magát, jól fogadja az új közeget, szívesen jön, és ez így marad a későbbiekben is.          ( Sajnos ez is elég ritka, itt is vannak más kapaszkodók: testvér, ismerős, szomszéd stb.)

A fent leírtaknak nagyon sok árnyalata van, de rendszerint ezek a „sablonok „ jellemzők.

Mit tehet a szülő, hogyan segíthet, hogyan könnyíthet?… erről olvashatnak a következő NÉHÁNY SZÓ-ban.

“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Könnyű vagy nehéz?

NÉHÁNY SZÓ … a beszoktatás nehézségeiről

Az óvodakezdés előtt –családi körben, ismeretségi körben- megkezdődik az „adatgyűjtés” a beszoktatás tapasztalatairól. Valószínűleg ahányszor elhangzik a kérdés, annyiféle történet lesz a válasz, ami híven tükrözi a valóságot: vagyis ahány gyerek ( és anya!), annyiféle tapasztalat.

Vannak azonban általánosságok, amire érdemes odafigyelni.

1. A hellyel való ismerkedés.

Ez nem csak az óvodaválasztás előtti „óvoda csalogató „ játszóházakat jelenti, hanem a beiratkozás utáni időszakot. Érdemes a kicsivel többször elmenni a választott óvoda környékére,- nyitott óvodák( és a miénk az!), be is engedik az udvari játék időben a leendő óvodást – így már a kezdés előtt kialakulhat egy pozitív érzés az óvodával kapcsolatosan.

2. Ismeretség a választott csoporton belül

Jó, ha úgy választunk csoportot ,hogy – lehetőség szerint- legyen ott ismerős kisgyerek, akivel már van valamilyen kialakult kapcsolata gyermekünknek. Ez könnyítheti a beilleszkedést.

3. A legnehezebb: az elengedés

A jól működő anya-gyerek kapcsolat – ha három évig otthon voltak – nagyon bensőséges, érzelmekkel telített. A leválás nem könnyű folyamat, de a gyerekben már ott van a nyitás, lehet, hogy a szülő is vágyik kilépni az otthoni közegből. Fontos, hogy az anya legyen érzelmileg elfogadó az óvodakezdéssel kapcsolatosan, mert a gyerek pontosan fogja tudni- kimondatlanul is-, hogy mit érez a szülő. Ennek nagyon fontos feltétele az a bizalom, amit a választott óvodapedagógus irányába érez a szülő.

Persze rengeteg más tényező is segítheti, vagy nehezítheti a beszoktatást : testvérek száma, korábbi közösségbe járás, volt-e a gyermek tartósan távol az anyától, aludt-e már máshol stb.

A következő NÉHÁNY SZÓ-ban a beszoktatás „sztenderdjeiről” olvashatnak.