,,A legtöbb, amit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Mint azt az előző részben megbeszéltük minden beszoktatás egyedi – anya és gyerek függő. Több évtizednyi tapasztalat után azonban elmondhatom, hogy lehet néhány típust körvonalazni:

Először negatív, aztán pozitív: Ebben az esetben a kicsi a kezdetekben tiltakozik, sír, nehezen engedi el a szülőt. Érzelmi beállítódástól függően kisebb-nagyobb sírások kísérik az első heteket. Aztán néhány hét után „beletörődik” a helyzetbe, nyitni kezd a többiek felé és hamarosan örömmel jön óvodába.

Először pozitív, aztán negatív: Itt az első napok, hetek zökkenőmentesek, látszólag nagyon élvezi a gyerek a rengeteg új ingert: környezetet, játékokat, felnőtteket, játszótársakat. Olyan erősek ezek az ingerek, hogy könnyedén veszi a szülő távozását is. Majd eltelik néhány hét, és a kis „beszoktatós” ráébred, hogy ez egy végleges helyzet, ide nem csak akkor jövünk, ha szeretném, hanem akkor is, amikor nem akarom. Ekkor veszi kezdetét a tiltakozás, ami hosszú heteken és hónapokon át tarthat, megkeserítve a szülők napjait.

A nagyon negatív: aki az első naptól tiltakozik, és végsőkig kitart az „ellenállásban”, bevet minden „praktikát, – hisztit, betegséget is- hogy ne kelljen óvodába menni. ( Megnyugtatásként írom, hogy ez elég ritka eset és általában több ok is meghúzódik a háttérben, nem csak az óvodakezdés.)

A nagyon pozitív: itt a kicsi szinte az első perctől otthon érzi magát, jól fogadja az új közeget, szívesen jön, és ez így marad a későbbiekben is.          ( Sajnos ez is elég ritka, itt is vannak más kapaszkodók: testvér, ismerős, szomszéd stb.)

A fent leírtaknak nagyon sok árnyalata van, de rendszerint ezek a „sablonok „ jellemzők.

Mit tehet a szülő, hogyan segíthet, hogyan könnyíthet?… erről olvashatnak a következő NÉHÁNY SZÓ-ban.

“A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.” (Goethe)

Könnyű vagy nehéz?

NÉHÁNY SZÓ … a beszoktatás nehézségeiről

Az óvodakezdés előtt –családi körben, ismeretségi körben- megkezdődik az „adatgyűjtés” a beszoktatás tapasztalatairól. Valószínűleg ahányszor elhangzik a kérdés, annyiféle történet lesz a válasz, ami híven tükrözi a valóságot: vagyis ahány gyerek ( és anya!), annyiféle tapasztalat.

Vannak azonban általánosságok, amire érdemes odafigyelni.

1. A hellyel való ismerkedés.

Ez nem csak az óvodaválasztás előtti „óvoda csalogató „ játszóházakat jelenti, hanem a beiratkozás utáni időszakot. Érdemes a kicsivel többször elmenni a választott óvoda környékére,- nyitott óvodák( és a miénk az!), be is engedik az udvari játék időben a leendő óvodást – így már a kezdés előtt kialakulhat egy pozitív érzés az óvodával kapcsolatosan.

2. Ismeretség a választott csoporton belül

Jó, ha úgy választunk csoportot ,hogy – lehetőség szerint- legyen ott ismerős kisgyerek, akivel már van valamilyen kialakult kapcsolata gyermekünknek. Ez könnyítheti a beilleszkedést.

3. A legnehezebb: az elengedés

A jól működő anya-gyerek kapcsolat – ha három évig otthon voltak – nagyon bensőséges, érzelmekkel telített. A leválás nem könnyű folyamat, de a gyerekben már ott van a nyitás, lehet, hogy a szülő is vágyik kilépni az otthoni közegből. Fontos, hogy az anya legyen érzelmileg elfogadó az óvodakezdéssel kapcsolatosan, mert a gyerek pontosan fogja tudni- kimondatlanul is-, hogy mit érez a szülő. Ennek nagyon fontos feltétele az a bizalom, amit a választott óvodapedagógus irányába érez a szülő.

Persze rengeteg más tényező is segítheti, vagy nehezítheti a beszoktatást : testvérek száma, korábbi közösségbe járás, volt-e a gyermek tartósan távol az anyától, aludt-e már máshol stb.

A következő NÉHÁNY SZÓ-ban a beszoktatás „sztenderdjeiről” olvashatnak.